Tápanyagok, építőanyagok, enzimek 

Amit tudni érdemes a tápanyagokról, az építőanyagokról és a vitaminokról.

 

Azokat az anyagokat, amelyek testünk felépítésében és működésében részt vesznek, és a táplálékkal jutnak a szervezetünkbe, tápanyagoknak nevezzük.  Az élet fenntartásához, az új sejtek képzéséhez, továbbá a szervezet hő-és energiaellátásához szükséges anyagok részben szerves, részben szervetlen anyagok. Ennek érdekében mindenképpen érdemes kiemelt figyelmet fordítani arra, hogy a táplálkozás miként befolyásolja szervezetünk működését és miért fontos a minőségi táplálkozás és a vitaminok fogyasztása.
A bőrünk 40 különböző makro- és mikrotápanyag rendszeres bevitelét igényli, melyeket napi étkezések során tudunk bevinni, mivel saját maga nem tudja előállítani azokat. Szükségesek a sejtek fejlődésében, és a bőr valamint a testfunkciók fenntartása szempontjából, ugyanakkor elengedhetetlen, hogy egyszerre legyenek jelen a testben. Ha már egy is hiányzik, a többi tápanyag hatékonysága is korlátozódik, ilyenkor a teljesítmény és az energiaszint csökken, ami gátolja a bőr működését, testünk egészségét és vitalitását.

 

 

A sejteket felépítő főbb anyagok:

  • szénhidrátok (szerves anyagok),
  • zsírok (szerves anyagok),
  • fehérjék (szerves anyagok),
  • ásványi sók (szervetlen anyagok),
  • vitaminok,
  • víz (szervetlen anyagok),
  • oxigén.

 

 

Mindezeken túlmenően hiába a sok egészséges tápanyag és élelmiszer, ha nincs, ami ezeket lebontsa, átalakítsa és beépítse a szervezetünkbe. Biokémiai működésünk alappillérei az enzimek, amik működtetik minden sejtünket, minden szervünket, minden kémiai és élettani folyamatunkat, így különálló egységként szintén fontos kitérni rájuk.

 

Az oxigént a légzőrendszer útján a levegőből vesszük fel, a többi emésztőrendszeren keresztül, a táplálékkal kerülnek a szervezetbe. Ezen utóbbiak esetében még megkülönböztetünk két csoportot, a szerves és szervetlen anyagokat. A szervetlen anyagokat a szervezetünk eredeti előfordulási állapotában képes hasznosítani, míg a szerves anyagok szervezetünkben lebomlanak, átalakulnak hasznosulásuk előtt.

 

A fenti anyagokat funkciójuk alapján 3 csoportba sorolhatjuk:

 

  1. Sejtépítők és energiaforrásul is szolgáló tápanyagok:

 

  • fehérjék
  • zsírok

 

Fehérjék (proteinek): 

A fehérjék aminosavakból állnak. A szervezet fő építőanyagai, minden sejtben megtalálhatóak. Az enzimek, hormonok és az immunrendszer által termelt ellenanyagok felépítésében is jelentős szerepet játszanak.

Kémiai összetétel alapján 2 típusra bonthatók:

  • egyszerű fehérjék: kizárólag aminosavakat tartalmaznak, pl.: albumin, globulin
  • összetett fehérjék: a fehérje alkotórészhez még más vegyületek is kapcsolódnak, pl.: nukleoproteinek, lipoproteinek

A fehérjék biológiai értékét az határozza meg, hogy milyen mértékben képes szervezetünk felhasználni őket. A gazdag állati eredetű táplálék pl.: tej, hús, tojás fehérjéi mellett a növényi eredetűek sem elhanyagolhatók, pl.: bab, borsó, rozs, spenót.

A fehérjeszükségletünk kielégítéséhez a táplálékban lévő fehérjéknek nem csak a mennyisége, hanem a minősége is fontos, hiszen a különböző fehérjék aminosav-összetételükben jelentősen különböznek egymástól.

       Élettani szerepük:

  • Sejtépítő, a sejt alakjáért felelős, biztosítja a bőr rugalmasságát,
  • Energiaszolgáltató – mozgás,
  • Testépítő anyagként biztosítják a fejlődést és a növekedést,
  • Sav-bázis egyensúly megtartása.

 

Zsírok (lipidek):

Építőanyagai a zsírsavak és a glicerinek. A zsiradékok nélkülözhetetlen tápanyagok, felhasználásukkal ősidők óta foglalkozik az emberiség. Sok száz hasznosítható zsiradék ismert napjainkban: a növényi és állati zsiradékokat eltérő tulajdonságaik – elsősorban szobahőmérsékleten tapasztalható állaguk alapján – olajokként és zsírokként szokás megkülönböztetni. Ennek megfelelően léteznek növényi olajok és zsírok, valamint állati eredetű olajok és zsírok.

A szervezet zsírfelhasználása sokrétű:

  • energiaforrás
  • egy része a sejtek alkotórésze
  • jó hőszigetelők
  • zsírban oldódó vitaminok hordozói (A, D, E, K)

 

 

  1. Hő- és energiaforrások:
  • szénhidrátok
  • zsírok

 

Szénhidrátok:

A szénhidrátok a legkönnyebben hasznosítható, legfontosabb tápanyagok a szervezet energiaellátásában, mert könnyen felhasználható energiával látják el a sejteket, és a naponta fogyasztott mennyiségük a legjelentősebb a tápanyagok közül.

Összetételük szerint a következőképp csoportosítjuk őket:

  • Egyszerű cukrok (monoszacharidok): a legegyszerűbb szénhidrátok, mivel nem bonthatók kisebb egységekre, pl.: glükóz, fruktóz.
  • Kettős szénhidrátok (diszacharidok): répacukor, nádcukor és laktóz. Gyorsan emelik a vércukorszintet (magas GI) így fokozza az inzulinigényt.
  • Összetett szénhidrátok (poliszacharidok): Glikogén, cellulóz és keményítő. Tartalék üzemanyagok és vázanyagok, bontásuk és felszívódásuk lassú.

Szénhidrátok élettani szerepe:

  • Energiaszükségletünk körülbelül 55%-át a szénhidrátok fedezik (a legnagyobb felhasználónak, a munkát végző izomzatnak naponta akár 200-300 gramm szénhidrátra van szüksége).
  • Részt vesznek szervezetünk vázanyagának alkotásában.
  • A sejtjeink külső burkában jelenlévő szénhidrátok nem csak a sejtek mechanikai védelmében, de sajátos anyagcsere- és védekező mechanizmusában is részt vesznek.
  • Szerepük van az immunanyag-képzésben, a véralvadás gátlásában (heparin), a kalcium-anyagcserében, és ezen keresztül a csontosodási folyamatokban is.
  • Minél egyszerűbb felépítésű szénhidrátot fogyasztunk, annál gyorsabban szívódik fel a szervezetünkben és emeli meg a vércukorszintünket, ezért jó, ha a cukorbetegek tisztában vannak a szénhidrátok típusaival, hogy melyiket miben találni meg és mennyi a körülbelüli felszívódási idejük.
  • Vérünkben és hormonjaikban is megtalálhatóak.

 

  1. Kizárólag sejtépítő anyagok (építőanyagok):
  • ásványi sók
  • víz
  • vitaminok

 

Ásványi sók:

A tápanyagokkal együtt különböző ásványi sók, ásványi anyagok jutnak szervezetünkbe, amelyek a sejtanyagcserénk megfelelő működéséhez elengedhetetlenek.  A vegyes étrendbe kell beleilleszteni kellő mennyiségben pl.: kalcium (tej), magnézium (hüvelyesek), vas (hús), szelén (fokhagyma), cink (máj), foszfor, jód (tengeri halak), króm, nátrium, réz stb. Közülük kimagaslik a konyhasó, amely elengedhetetlen az élettani működésünkhöz.

Élettani szerepük:

  • Mineralizál, ingerület-átvitel (Na, Ca)
  • Vázrendszer, fogak (Zn, Mn)
  • Fehérjék, lipidek felépítése (S, P)
  • Szállítófehérjék (Fe)
  • Sav-bázis egyensúly (Ca, P)

 

 

 

Víz:

Testünk 60-70%-a víz. E nagy mennyiségű folyadék tartalmazza oldott állapotban a szervezet különböző szerves és szervetlen alkotórészeit.

  • Sejten belül 50%
  • Sejten kívül 20% :
  • vér 5%,
  • testnedvek 15%

A szervezet állandóan veszít folyadékot: vizelettel, kilégzéssel, széklettel, párolgással. A vízveszteség folyamatosan pótlódik a táplálékunk víztartalmából, a szervezetben lezajló égési folyamatok során keletkező vízből stb. Napi vízforgalmunk: 2-2,5liter.

 

Élettani szerepe:

 

Vitaminok:

A vitaminok olyan szerves vegyületek, melyek kis mennyiségben ugyan, de nélkülözhetetlenek a szervezetünk megfelelő működéséhez, viszont kellő mennyiségben gyakran nem vagyunk képesek az előállításukra, ezért többségüket tápanyag formájában szükséges magunkhoz venni.

 

Csoportosításuk:                                                                       

Zsírban oldódók: A-, D- , E-, K- vitaminok

Vízben oldódók: B-, C-, P-, H- ,F-, U-vitamin

Egyes vitaminok a bélben képződnek (panthoténsav, biotin, folsav, B12 vitamin) vagy előanyagból (provitaminból) a szervezet képes előállítani (A- vitamin és D- vitamin).

A vitaminok felvételének optimális és legegyszerűbb módja az érett friss gyümölcs és zöldség, gyógy- és fűszernövények elfogyasztásával, illetve kiegyensúlyozott táplálkozással valósul meg, mely által a vitaminok közvetlen felszívódása és beépülése is a szervezet valódi szükségletének megfelelően történik meg.

Élettani szerepük, és előfordulásuk:

 

 

 

 

 

Enzimek:

Enzimek előállítására csak élő szervezetek képesek. Szerves biokatalizátorok, részben összetett fehérjék, melyek irányítják az életfolyamatokat. Nélkülük nincs élet.

Az enzimek teszik lehetővé, és katalizálják minden biokémiai folyamatunkat, melyek során különböző anyagokat építünk fel, bontunk le, vagy alakítunk át.

Hőérzékenyek, 40 fok felett már elpusztulnak. Egy adott enzim csak egyféle kémiai reakciót képes gyorsítani, ill. csak egyféle kémiai kötést képes lebontani. Az enzimaktivitás és így a sejtek működése a szervezet szükségleteinek megfelelően folyamatosan változik. Az enzimek általában csak akkor és ott aktiválódnak, amikor és ahol szükség van rájuk. Az enzimek a különböző sejtalkotórészekben találhatók, és gyakran a sejtváz egy meghatározott helyén helyezkednek el. Ez azt jelenti, hogy ha friss nyers ételt fogyasztunk, akkor az enzimek elkezdik a friss étel emésztését, lebontását. Ilyenkor a gyomrunk felső, emésztőnedveket nem termelő része tárolja, forgatja a táplálékot, megfelelő környezetet biztosítva a táplálékban található enzimek munkájához. Amikor már az étel félig megemésztődött, akkor jut tovább a tápcsatornába és hozzáadódnak a saját magunk által termelt enzimes emésztőnedvek, hogy létrejöjjön a bevitt élelmiszer teljes megemésztése. Ellenben, ha nem fogyasztunk nyers zöldségeket, gyümölcsöket akkor a szervezetünknek minden emésztőenzimet a tartalékokból kell előteremtenie, ami később azt eredményezi, hogy az emésztőmirigyek kimerülnek, és ilyenkor romlik az emésztési képességünk: puffadás, felszívódási zavarok, majd gyulladások lesznek a következmények. A belekben emiatt emésztés helyett rothadás, erjedés megy végbe, melyek mérgezik testünket, és hosszútávon felborítják a szervezetünk sav-bázis egyensúlyát.

Csoportosítása:

  • Fehérjebontó: pepszin, tripszin, erepszin
  • Szénhidrátbontó: amiláz, maltáz, alktáz, szacharáz
  • Zsírbontó: lipáz

Élettani szerepük:

Az enzimek nem csak a zsírok, fehérjék és szénhidrátok lebontásában (emésztés) vesznek részt, hanem építő folyamatokban, valamint az immunrendszerünk működésében is. Ez utóbbiban több szinten is: egyrészt a bőrfelszínen nemcsak a savköpeny igyekszik a támadó kórokozókat  elpusztítani, hanem az ott lévő enzimek is károsítják azokat és toxinjaikat.

 

 

 

Források:
http://taplalkozas.bioenergetikus.hu/enzimek.php
https://hu.wikipedia.org/wiki/Enzim
Halmos Judit: Kozmetikai Anyagismeret
Anatómia-Élettan tananyag gyógymasszőr szakképzéshez: Dr. Szántay Károly
Edward Howell : Enzim táplálkozás
Képek: Google képtár

 

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>